Ének: 25. sz.: Kr. az énekem, Kr. az életem

Ima: Ecker András

Életrajz:

Szeretett Végtisztességet tévő Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Elbúcsúzunk Fehér Ilona testvérünktől, akinek az Úr hosszú földi életet, több mint 94 évet adott. Ilonka testvérünk 1930. december 30-án született Debrecenben. Apa nélkül, az édesanyjával élt. 2011-ben készítettem vele egy hangfelvételt az életéről. Úgy kezdte, hogy „olyan szegények voltunk, hogy egyik napról a másikra éltünk. De nemcsak testi, hanem lelki nyomorúságban is voltunk”.

1943-ban a nagy lakáshiány miatt Debrecenből Derecskére költöztek, és más munkalehetőség hiányában már 13 évesen a mezőgazdaságban dolgozott, majd 7 év múlva háztartási munkát vállalt. 1954-ben a Derecskei Egészségügyi Gyermekotthonban alkalmazták, ahol 30 testi-lelki fogyatékos gyereket gondoztak. Közben elvégezte az ált. iskola 7-8.osztályát, majd az Egészségügyi Szakiskola csecsemő- és gyermekgondozói tanfolyamát. A jeles államvizsga után a szakiskola vezetősége javaslatára 1961-ben bölcsőde vezetésére kérték fel Nagylétán. 1968-ban gimnáziumi érettségi bizonyítványt szerzett, majd 1972-ben vezetőképző tanfolyamot végzett.

Édesanyjával ekkor költöztek Debrecenbe, és a létai munkahelye után Debrecenben lett bölcsődevezető. Innen ment nyugdíjba.

Szegénységük idején Ilonka Istent kereste. Szerette a hittanórákat, és rendszeresen járt a derecskei ref. templomba. Ott érintette meg az Ige, Ézs 54,7-8: Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. Ott szólította nevén őt az Úr, ennek a résznek a 11. versével: Oh, te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való! Íme, ólomporba rakom köveidet, és zafírokra alapítalak. Megértette, hogy valóban ez a neve: szegény és szélvésztől hányt. Bűnismeretre, bűnbánatra jutott, és az Úr megvigasztalta, hogy örök irgalmassággal könyörült rajta, mert J. Kr. érte is meghalt. Zsolt 21,5 is szíven találta: Életet kért tőled: adtál neki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Zsolt 73,25: Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh, Isten, mindörökké!

Debrecenbe költözésük után, az 1970-es évek elején csatlakozott a gyülekezetünkhöz.

Miután az édesanyja 2001-ben meghalt, egyedül maradt. Akkor már többféle betegséggel küszködött, műtéteken esett át. 2018-ban egy súlyos műtét után napi 24 órában lett volna ápolóra szüksége, de mivel rokonai nem voltak, a Hajdúszováti Református Egyházközség Idősek Otthonában kapott helyet, ahol szeretetben és gondoskodásban részesült egészen a haláláig.

Több mint 20 évvel ezelőtt megkért Fehér Ilona testvérünk, hogy a következő Igét olvassam el, és ennek alapján szóljak a temetésén:

Préd 7,1b: A halál napja jobb a születés napjánál.

Azt is mondta, hogy ha valakire áll ez az Ige, akkor rá igencsak! Elmondta, hogy miért. De menjünk sorban!

Az előbb hallottuk, hogy nehéz, küzdelmes élete volt. De azt is, hogy az Úr Jézusban életet kapott és örök vigasztalást. Tehát ezzel az Igével nem azt akarta kifejezni, hogy beleunt az életbe, elege volt mindenből, a szegénységből, a nehézségekből, a magányból. Hanem azt fejezte ezzel ki, hogy a halála után egy összehasonlíthatatlanul szebb és jobb következik, mint amit adhat ez a földi élet.

Az elején azt énekeltük: Kr. az énekem, Kr. az életem. Ezt az éneket ő választotta a temetésére, mert ezzel is a mennyei reménységét fejezte ki. És következő Igével is: Fil 1,21: Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Ilonkának sem azért nyereség elsősorban a földi út befejezése, mert nagyon nehéz volt, és végre vége lett. Hanem azért, mert Kr. az élete. És ha leveti ezt a földi sátorházat, jobb lesz az Úrnál lenni. Mert abban bizonyos volt, hogy az Úr Jézushoz megy, Aki őt is nagyon szerette, és Aki érte is meghalt. Arról volt meggyőződve, amiről Pál apostol írt a Fil 1,23-ban: kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb. Vagy a 2Kor 5,6-8: Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól… Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.

Ilonka testvérünk is tudta, hogy a halál nem végállomás. A halál a J. Kr.-ban hívő ember számára elköltözés. Kiköltözik e testből, elköltözik e földről, és Urához, J. Kr.-hoz költözik a mennybe, az örök élet dicsőségébe. És ez azért jó, mert e testben távol vagyunk Tőle, de amikor Hozzá költözünk, örökké Vele leszünk. Mert ugye, akit szeretünk, annak jó a közelében lenni! És az Úr Jézus is vágyik erre, azért mondta: Ján 14,2-3: Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Az Úr Jézus is arra vágyik, hogy ahol Ő van, az Övéi is ott legyenek!

Ilonka testvérünknek a vágya beteljesedett. Március 14-én eljött a halála napja, ami jobb a születése napjánál, mert most már ő az Úrnál van. Itt a koporsóban csak a teste van. A lelke, a szelleme már az Úrnál van!

Akik még nem biztosak abban, hogy mi lesz velük a halál után, kérem, hogy tegyenek úgy, mint Ilonka! Hallgassák az Igét. Menjenek oda, ahol az Igét hirdetik! Öntsék ki a szívüket, minden bánatukat, terhüket és bűneiket az Úrnak, mert az Úr Jézus azt mondta, hogy Ő éppen ilyenekért jött: a betegekért, a bűnösökért, az elveszettekért. Így szólt, Luk 4,18-19: Az Úrnak lelke [Szelleme] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

Aki lerakja az Úrnál a bűneit, annak úgy lesz, mint Ilonka testvérünknek: A halál napja jobb lesz a születése napjánál!

Szívből kívánom ezt mindenkinek!

Búcsúzunk Fehér Ilonától

Búcsúznak a hittestvérei a debreceni- és más gyülekezetekből is.

Búcsúznak ismerősei, volt munkatársai.

Búcsúznak a Hajdúszováti Református Egyházközség Idősek Otthonának vezetői és dolgozói.

Búcsúzunk mindnyájan, akik eljöttünk a temetésére.

De remélem, nem örökre búcsúzik itt senki, mert mindenkinek lehetősége van elfogadni Istenünk szabadítását, kegyelmét, Jézus Krisztust, és akkor az örökkévalóságban az Úrnál találkozunk mindnyájan Ilonkával is, egymással is.

Isten azt akarja, hogy így legyen. Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. (1Tim 2,4a). Akarjuk ezt mi is, mindnyájan! Ámen.

Ima

Ének: 7. sz.: Boldogság szép hazája, te…